Nem is olyan régen, tegnap.
Készültünk, dolgoztunk, megemlékeztünk, elfáradtunk és most visszaemlékezünk.
Először ezzel a képpel, amiért köszönet Márkus Eszternek!
Ez is egy olyan pillanat volt, amikor a tanárok nyugodtan hátat fordíthattak a gyerekeknek, mert tudták, hogy úgy is figyelnek rájuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üzenj itt, ha kérdésed, vagy mondanivalód van!